2011. október 5., szerda

2011. október

Háát igen ... eltelt másfél év ,
amióta nem írtam semmit érdekes kis éltünkről,
de hát ennek is meg van az oka.
Váratlan események sorozata ért minket, és bevallom őszintén
sokszor eszembe sem jutott, hogy írnom kellene a blogomban,
ha már elkezdtem és annyit foglalkoztam vele.
Tény, hogy nagy kedvvel kezdtem annak idején bele,
de egyszer csak más lett a fontossági sorrend
és kimaradt a fejemből a blogom írása.

* * *

Tavaly május végétől , egy bő 3 hónapig tartó továbbképzésen vettem részt ,
aminek a végén vizsgázni is kellett, úgyhogy szinte semmi időm nem volt
semmire, csak a tanulásra.
Elsősorban azért, mert maximalista vagyok magammal szemben, és szerettem volna jó eredményeket elérni, másrészt, mert tettek róla a tanárok,
hogy folyamatosan, állandóan, készüljünk az órákra.
Hétköznap reggeltől délutánig tanulás és számonkérés volt, folyamatosan.
Nagyon kemény volt.
De a lényeg, hogy a végén jó eredménnyel zártam a vizsgát.
Büszke vagyok magamra, mert mindamellett, hogy ugye én 2 kis gyermek
"anyukája" vagyok, sikerült úgy elvégeznem, ahogy azt szerettem volna.
Persze ezt a páromnak köszönhetem , aki függetlenül attól, hogy férfi, apa,
nagyon jól állt ehhez a dologhoz.
Mikor kiderült, hogy mi fog rám várni, ( a tavalyi év nyarát illetően )
meglepő módon reagált az eseményekre.
Valahogy azt éreztem, hogy büszke rám, amiért ilyen feladat elé állított
a sors engem, (továbbképzés) és láttam, éreztem rajta, hogy azon fáradozik,
hogy nekem ez, a lehető legjobban sikerüljön.
Megbeszéltük még a továbbképzés elején , hogy miben kellene segítenie,
mit kellene neki csinálnia, és mi az, amit továbbra is meg tudok csinálni.

Hozzáteszem, hogy egy nyári időszakról beszélünk, amikor is tervbe vettük,
hogy esetleg 1 hétre elmennénk nyaralni, meg hát ugye ne feledkezzünk meg
a gyerekek óvodai szünetéről sem,
amikor ugye egész nap itthon vannak a gyerekek és foglalkozni kell velük.
Én a tanfolyamra mentem, reggel korán indultam,
és kora esti órákban értem haza.
A páromnak meg dolgoznia kellett, és elvileg neki is korán kellett volna kezdenie.
De megbeszélte az érintettekkel hogy kicsit később fog kezdeni,
(mert reggel még elvitte a gyerekeket az oviba).
Aztán, mikor kezdődött a szünet az oviban,
akkor meg megkérte a párom, az anyukáját,
hogy napközben vigyázzon a gyerekekre.
Vagyis reggel korán vitte magával a gyereket és a mamánál hagyta őket
és délután ment értük.
Ez mind összesen 2 hétig tartott, utána mentünk nyaralni 1 hetet.
Aztán meg a gyerekeket elvitte az anyjuk és nála voltak 3 hetet.

Ekkor történt, hogy a párom egy apró malőr során kórházban
kötött ki és hosszú ideig nem tudott dolgozni, és segítség nélkül létezni.

Így hát a gyerekek egy kicsit tovább kellett hogy maradjanak az anyjuknál,
mint 3 hét , mert énnekem akkor még nem volt vége a továbbképzésnek,
tehát én nem tudtam őket ellátni, (oviba vinni, mert én sokkal korábban
indultam el otthonról mint hogy az ovi kinyitott volna,
és délután sem értem volna vissza az ovizárásig)
de hát ennek a technikai problémának még ma is isszuk a levét.

A nagyobbik gyerek akkor kezdte az iskolát és hát sikerül az iskolai év elején,
1-2 héten beül úgy bemutatkoznia a gyerekeknek és a tanároknak, hogy
sajnos azóta is problémás az iskolai élete a gyereknek.
Ugyanis, nem jó hatással volt a nagyobbik gyerekre, hogy hosszabb
ideig kellett az anyjuknál maradniuk, és az iskolakezdést is úgy kezdte,
hogy nála voltak.
Ez az anyja természete, viselkedése miatt volt.

És ebben csak a legszomorúbb, hogy tehetetlenek vagyunk, azóta hiába
próbáljuk javítani a dolgokat, nem igazán sikerül....

Aztán miután újból vissza állt az 1 hét itt 1 hét ott rendszer, egyszer csak
karácsony tájékán újból jöttek a furcsa gondok a gyerekek körül.
A kisebbik gyerek sajnos folyamatosan sírt és műsorozott amiért el kellett
mennie tőlünk, eddig is ezt tette, DE karácsony tájékán,
és főleg utána nagyon megváltozott a viselkedése....
Rémesebbnél rémesebb dolgokat mondtak a gyerekek, hogy mi történik
amikor az anyjuknál vannak,
hova mennek kikkel találkoznak, mit csinálnak.
Milyen a hétköznapjaik amikor iskolába kell menni, hogy és mikor kelnek,
hogy és mikor fekszenek .... stb.
Mit csinál velük az anyjuk .... ( fegyelmezés terén ...)
Hogy viselkedik velük ... stb.

Egy darabig tűrtük és hallgattunk , de tudtuk nagyon jól,
hogy valamit tenni kell ez ellen.
Sajnos egy apa , egy " anya - centrikus " világban,
sok mindenhez nem tud kezdeni...

Aztán addig fajult a dolog ,
hogy február elején a gyerekek szülei a nev.tan-ban,
amikor a nagyobbik gyerek miatt be kellett menjenek a foglalkozásának
a félévi értékelésére , csúnyán összevesztek, mert persze az anyjuk letagadott
mindent amit az apa a gyerekek elmondásai alapján mondott a pszichológusnak.
A lényege az lett a dolognak, azt mondta az apa a gyerekek anyjának
a pszichológus előtt, hogy ezentúl nem fogja erőltetni,
hogy menjenek át, ha akarnak átmennek, ha nem, akkor nem.

Ezek után a kisebbik, csak hétvégeken ment át 1-1 napra, de a hétköznapokat
nálunk töltötte. Én vittem reggel oviba, délután is én mentem érte.
A nagyobbik gyerek egyszer 1 alkalommal átment 1 hétre,
az anyja nagy rábeszélése árán;
így történt hogy a két gyerek 1 hetet külön töltött .
A kisebbik velünk élt ,a nagyobbik az anyjánál.
Azóta soha többet nem megy át úgy a nagyobbik az anyjához 1 hétre,
ha a kisebbik nem megy át.
Vagyis az idei évünk szeptember végéig úgy zajlott, hogy a gyerekek
csak a hétvégeken mentek át 1-1napra. Ha akartak.
Volt hogy a nagyobbik még akkor sem . A kicsi is csak úgy, hogy délelőtt
elment de estére hazajött. Nem akart ott aludni.

Aztán ugye jött a nyári szünet. A nagyobbiknak 2 és fél hónap, a kicsinek meg
csak 5 hét volt a szünet.
Jött a nagy kérdés? Mi lesz a nagyobbikkal?
Ki fog rá vigyázni?
Ugye mivel elvileg mind a két szülő azért harcol, hogy a gyerekek nála legyenek
elhelyezve, így hát ebbe a harcba beletartozik
a nyári szünetben való gyerekek elhelyezése is.
Az anyjuk már május közepén jelezte, hogy hát ő nem tudja a nagyobbikat
hova tenni, a nyári szünetben nem tud rá vigyázni ....
Az apa persze megemlítette, hogy a nyári szünetben a gyerekek elhelyezése,
gondozása "közös" eladat,
vagyis a nyári szünet fele idejét az egyik szülőnek kell megoldania,
a másik felét a másik szülőnek.
De ha ez gondot jelent neki , akkor írjon egy papírt , és el van intézve a dolog.
Mi meg tudjuk oldani a dolgot.
Erre persze elkezdett gondolkodni és pár nap múlva közölte, hogy hát végül is
úgy tudja megoldani, hogy júniusban 1 hétre elviszi őket
és után augusztusban 3 hétre.

Hát így is lett, de ami meglepő volt , hogy sem a nagyobbik évzárójára ,sem a
kisebbik iskolakezdésének évnyitó ünnepségére nem jött el. Ja és a nagyobbik
nev.tani foglalkozásának év végi értékelő megbeszélésére sem jött el.
Egyik alkalommal sem ért rá.

Mikor augusztusban visszahozta a gyerekeket. Közölte, hogy 1 hét múlva
(amikor elvileg el kellett volna vinnie a gyerekeket ,
az 1 hét itt 1 hét ott rendszer szerint) nem tudja elvinni őket.
Aztán pár nap múlva megkérdezte, hogy mikor vannak a szülői értekezletek,
mert akkor az egyikre elmenne.

/ A kisebbik gyerek iskolakezdő évnyitó ünnepségére nem ért rá eljönni,
de a "szülői értekezlet" - re elmenne. /

?

Így történt aztán, hogy a gyerekek a szeptemberi hónap vége felé mentek át,
de elég sokat kellett kérlelnie őket, hogy menjenek át hozzá 1 hétre.
Kész röhej volt hallani és látni ezeket....

Ja , elfelejtettem megírni, hogy még tavaly szeptemberben,
volt egy bírósági tárgyalás, ahol a Bírónő JAVASLATOT tett,
hogy ő miként gondolná a ennek az ügynek a megoldását,
az igazságügyi szakértő jegyzőkönyvét figyelembe véve,
és a beadott kérelmek alapján.

EZ úgy lenne, hogy a nagyobbik gyereknek az anya lenne a gyámja,
a kisebbik gyereknek az apa ;
de a gyerekeket nem lehet szétválasztani, együtt kell hogy maradjanak,
és egyik szülő sem dönthet semmiben a gyerekek sorsát illetően,
a másik szülő beleegyezése nélkül,
és a gyerek véleményét meghallgatva, figyelembe véve.

Na, ezek után az anyjuk úgy is viselkedett.
Vagyis a nagyobbik dolgaival 1000 %-an foglalkozott ,
de a kisebbik dolgaival kevésbé.
Bár ennek a ténynek ( ami a mai napig is tart )
persze meg van a magyarázata.
Tudni kell, hogy a gyerekek anyjának elég érdekes felfogása van
ezekkel a dolgokkal kapcsolatban.
Elég bonyolult lenne leírni , és bevallom őszintén eddig akárki
hallotta ( és itt csak a hivatalos szerveket említeném meg - BÍRÓNŐ )
teljesen megdöbbent rajta...

Most jelenleg ott tartunk hogy , 1 hét itt 1 hét ott, de hogy meddig fog ez
tartani ????
Nem tudom ....


 

Mozaik család élete | Desenvolvido por EMPORIUM DIGITAL