Amíg nincs végzés a gyermek elhelyezésről

Ha nem egyeznek a szülők, hogy kinél legyen a gyermek elhelyezve,
akkor majd a bíróság fogja eldönteni.
Erre különféle módszerük van , az egyik, az igazságügyi szakvizsgálat,
de ezen kívül, megnézik az életkörülményeket mind két szülőnél,
az intézménytől jellemzést kérnek a gyermekről ahova jár,
/ óvoda, iskola, / és véleményt hogyan viselkedik a mindennapi életben.

Tehát, ha addig, míg nincs határozat,
felváltva van mindkét szülőnél a gyermek, akkor tudnunk kell azt,
hogy a gyermeknek, ez az időszak, nagyon nehéz lesz és nagyon sok türelmet
és megértést igényel.
Gondoljunk bele mennyire nehéz neki, hogy egyszer ennek az elvárásnak,
szülőnek kell megfelelni, egyszer meg a másiknak.
Mivel pont az eltérő gondolkodásmód és szemlélet miatt jutottunk el oda,
hogy elválunk a gyermek anyjától, épp ezért számolnunk kell,
hogy a gyermeknek ez a kettős nevelés nem fog jót tenni.
Ahogy nő és fejlődik az agya, megváltozik saját kis világában sok minden
körülötte és ehhez még hozzá jön a kétféle szülői elvárás, ami aztán
igencsak összezavarja....
A helyzetet tovább rontja, hogy ha valamelyik szülő, negatívan beszél
a gyermek másik szülőjéről, a gyermek előtt vagy a gyermeknek felindultságában.
( Ez megint azért történhet amiért a gyermek úgy viselkedik,vagy olyat tesz
amit az egyik szülőnél tehet és a másiknál nem.)
Higgyük el, hogy ezzel csak a gyermek egészséges fejlődésének ártunk.
Nincs jogunk, hogy a gyermeket eszközként használjuk, és manipulálással
a másik szülő "lejáratásával" befolyásoljuk a gyermek érzéseit.
Semmivel sem jutunk előbbre, hogy a gyermek minket válasszon,
vagy hogy minket szeressen, és csak mi legyünk a jó neki,
velünk szeressen élni.
Pláne , ha felváltva tölt ugyanannyi időt mindkét szülőnél a gyermek,
akkor a gyermek érezni , látni, tapasztalni fogja,
hogy az ő viselkedésére melyik felnőtt hogy reagál.
Ehhez még hozzá járul (ahová jár a gyermek) az intézmény felnőttjeinek
tanításai, elvárásai, ami ha az egyik szülő elvárása meg egyezik az intézmény
felnőttjeinek elvárásával, és a másik szülő nem ért egyet,
akkor mondhat akármit a másik szülő , a gyermek elvileg fogja tudni,
hogy mi a helyes viselkedés, de sajnos érzelmileg
nagyobb lesz benne a lelki zavar.
Nagyon fog neki fájni, hogy: " rosszakat " mond az egyik szülője a másikról.
Ne tegyük, a gyermek érdekében, nem jó ez neki.
Tudom, hogy nehéz kezelni a gyermek viselkedésével járó problémákat,
és jogos felháborodás lesz úrrá rajtunk, amikor esetleg a gyermek olyanokat
mond nekünk vagy kérdezz tőlünk, amik nem a gyermekre tartozik,
és tehetetlenül állunk, hogy hogyan viselkedjünk mit mondjunk ilyenkor a gyermeknek...
De inkább várjunk egypár másodpercet a válaszadással, mielőtt belemennénk
egy olyan szituációba amihez egyébként sincs kedvünk.
Kár felidegesíteni magunkat, még ha nehéz is megállni, hogy ne mondjuk ki
a véleményünket .

A 3 év feletti gyermek már felfogja és tisztában van vele, hogy mikor
viselkedik jól és mikor rosszul. Mi az amit szabad, és mi az,
amit nem szabad csinálnia.
Ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk boldogan, sikerélményekben
gazdagon éljen, akármilyen intézményben fog járni, kiegyensúlyozott,
jó gyermek legyen, akkor mindenképp azt a nézetet kövessük, és annak az
elvárásnak tegyünk eleget amit az intézmény alkalmaz, tanít.
Így elkerülhetjük, hogy a gyermekkel ne kelljen harcolnunk reggelente,
mert húzza az időt és nem igyekszik a készülődéssel.
Minekünk kell abban segíteni, hogy legyen kedve menni abba az intézménybe
ahova jár és ne utálja azt a helyet, és azokat akikkel ott találkozik.

Mivel nem tudni mennyi idő alatt fognak döntést hozni,
épp ezért törekednünk kell, hogy ennek a nehéz időszaknak ellenére
boldog perceket éljen át a gyermek. Nem tehet arról hogy,
ilyen helyzet alakult ki a családi életében, de
AZÉRT MI TEHETÜNK, HOGY BOLDOG GYEREKKORA LEGYEN.