Az óvodai élet a válás alatt

Bár tény, hogy a tanácsaimat és a tapasztalataimat a saját életemből
írom, de mivel az ismeretségi körömben is vannak hasonló helyzetben
élők akik már régebb óta élnek mozaikcsaládban,
vagyis az ő gyermekeik már nagyobbak, mint akik az én családomban élnek,
így tehát ezekben az írásaimban általánosságban, írok, de bizonyos
fejezeteknél kitérek az én saját tapasztalataimra, amiket mi élünk át.

Bizony a pedagógusoknak is nagy problémát jelent egy olyan
gyermek nevelése, akinek a szülei válnak.
Ha már el van döntve, hogy kivel fog élni a gyermek, akkor egy
fokkal jobb a helyzet, de ha nem egyeznek a szülők és
felváltva él velük a gyermek a bírósági határozatig,
akkor bizony nagyon nehéz dolga van minden pedagógusnak
aki neveli a gyermeket.
Mivel ilyenkor kettős nevelésben részesül a gyermek, így
erre nagy figyelemmel kell lennie a pedagógusnak, és függetlenül
attól, hogy ő egy semleges és független személy ebben az
ügyben, - még ha esetleg meg van a véleménye a szülők gyermeknevelési
módszeréről, - akkor is arra kell törekednie, hogy ugyanúgy kezelje,
ugyanúgy foglalkozzon a gyermekkel mint a többivel.
Persze, ha látja, hogy valami nincs rendben a gyermeknél,
akkor azért vegyen róla tudomást, és szánjon rá egy kicsivel több figyelmet,
mert elképzelhető, hogy ő lesz az a személy a gyermeknek,
akinek el mer esetleg mondani olyan problémákat,
érzéseket amiket másnak nem mer, vagy nem tud.

Csak akkor lehet a gyermeket tanítani, ha felülkerekedik az
érzelmi problémáin, ami sokszor a pedagógus feladatai közé tartozik,
hogy segítsen neki ebben.
Ő is sokat tehet azért, hogy a kialakult helyzet ellenére, a gyermeknek
boldog pillanatai legyenek; sok pozitív élményben részesüljön,
és szeressen a csoporttársakkal együtt játszani.
Ha az óvodában eltöltött idő alatt, egy másik világba tudják elvarázsolni őt,
elterelve a figyelmét, az amúgy is lelkileg feldolgozhatatlan eseményektől,
akkor talán reménykedhetünk abban, hogy tényleg boldog gyermekként
érezheti magát.
A tudásának felmérését nála is el kell végezni, mint minden kisgyermeknél,
de a pillanatnyi hangulatának köszönhetően elképzelhető, hogy gyengébb
eredményt fog produkálni, mint amire képes. De ez ugyanúgy igaz a
minden napi munkájára is.
Gondoljunk csak bele, mennyire nehéz neki ahhoz a tényhez alkalmazkodni,
hogy egyszer ezt kell csinálnia, egyszer meg azt.
Egyik szülőnél ez az elvárás, a másiknál az, így tehát,
egyszer ilyen lesz a gyermek hangulata, viselkedése, egyszer meg olyan.