A válás előzményei, megromlott családi légkör

Köztudott, hogy minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok,
ami megviseli az embereket, de nem mindegy, hogy hogyan éljük át.
Mivel az idő múlásával változik az ember, természetes hogy nem
leszünk 35-40 évesen ugyanolyanok, mint 20-25 évesen.
Rengeteg próbatétel elé állít minket a sors, amit nem biztos,
hogy elsőre jól fogunk megoldani, jó döntéseket fogunk hozni.
Ez majd az idő múlásával fog kiderülni.
A lényeg, ha már sajnos kiderült, hogy nem jó ez az állapot amiben vagyunk,
akkor próbáljunk meg kulturáltan változtatni rajta.
Főleg ha már gyermek is van a családban, legyünk tekintettel rá,
és NE ELŐTTE VESZEKEDJÜNK !!!!
Tudom, hogy nem mindig lehet félre vonulni, de higgyük el, akárhány
éves a gyermek, ha nem is érti mit beszélnek a felnőttek körülötte,
attól még ő nagyon is érzi a hangsúlyból, a hangnemből, hogy miről van szó.

Ezek a más hangnemben zajló beszélgetések lesznek a gyermeknek
az első jelek amik miatt érezni fogja, hogy valami nem stimmel,
és egyre kellemetlenebbül fogja magát érezni a társaságunkban.

Mint már írtam, a gyermek másolva tanul, és függetlenül attól,
hogy érti-e vagy nem amit hallott a felnőttektől, ő " AZT " fogja mondani,
és " UGYANÚGY FOG VISELKEDNI ", amikor majd játszik;
akár a játékokkal, akár a gyerekekkel.

Persze tudom, hogy nem lehet a békesség kedvéért vagy a gyermek
miatt elnézni, lenyelni dolgokat, és NEM IS KELL, mert bár senki sem
gondolat olvasó , de ha történik olyan ami nekünk nem tetszik,
akkor azt normálisan is meg lehet beszélni ....

A gyermek tőlünk tanul, méghozzá másolva !!!
Épp ezért, mivel neki megmagyarázni sok mindent nem lehet,
mert nem fogja fel, hisz ő még kicsi ezekhez az dolgokhoz,
de ha azt látja, hogy a szülők akik nevelik, "beszélgetnek" egymással
és nem "üvöltöznek, kiabálnak" ő előtte, akkor talán
valamelyest kevésbé fog zavart lenni.
A válás ténye és annak következménye épp eléggé meg fogja viselni,
akármi is fog történni.
Az a tény, hogy majd csak az egyik szülőjével fog többet lenni
és a másikkal kevesebbet, ez már számára felfoghatatlan.
Amikor már a helyzet eléri azt a pontot, ahol már nem tudunk
változtatni és csak a válás maradt megoldásként, aminek második
észlelhető jele, a gyermek számára: hogy az egyik szülő elköltözik,
figyeljünk oda a gyermekre és amennyire csak lehet
- korának megfelelően - beszéljünk vele, bár ő amúgy is fog feltenni
épp elég kérdést.
( Ha annyira pici most, hogy még nem tud beszélni, akkor majd később.)
Próbáljunk meg vele úgy beszélgetni a dolgokról, amit még az ő agya
fel tud dolgozni. Nem kell részletesen és számára bonyolult mondatokat
mondani, mert úgy sem érti, és esetleg rosszul fogja értelmezni az ő korában.
Ha majd már elég nagy lesz ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megértse ( esetleg)
akkor lehet (?) elmondani.

Bár én úgy gondolom, ami két felnőttre - szülőre - tartozik azt nem kellene
a gyermeknek elmondani, még később sem. Véleményem szerint senkinek
sem esne jól, ha az egyik szülőjét rossz színben, negatívan jellemeznénk.
Még ha tényleg annyira rossz ( ?) ember is , a gyermeknek joga van, hogy
olyannak lássa, amilyennek ő látja, és olyan érzései legyenek
a szülei iránt amilyeneket ő érez.
Meg kell őrizni amennyire lehet, hogy a gyermek saját maga alakítsa ki a
véleményét a szüleiről és ne befolyásoljuk az érzéseit csak azért, mert nekünk
nem sikerült a másik szülővel együtt maradni családként.