Mozaik anyu szerepe

Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nehéz szerep alapjában véve.
Van, aki könnyebben veszi az próbatételeket amit ez a szerep
teremt, van aki nehezebben.
Egy biztos, hogy csak akkor vállaljuk fel, ezt a szerepet, ha tényleg
komolyan úgy gondoljuk, hogy tudatában vagyunk
ezzel kapcsolatban mindennel.
A korábbi fejezeteimben már írtam ezekről, amik segítségül szolgálhatnak:
A kapcsolat kezdete,
Az első találkozás a gyermekkel,

Ha a tények megbeszélése után is úgy gondoljuk, hogy igen,
szeretnénk közös jövőt, számolnunk kell azzal, hogy bizony
még így is lesznek olyan váratlan helyzetek, szituációk,
amik megváltoztatnak dolgokat.
Mivel az ilyen életformában több személy befolyásolja majd
az életünket, ezért előfordulhat, hogy nem az elképzeléseink
szerint fognak a dolgok történni. Ilyenkor rugalmasan kell kezelni
ezeket a helyzeteket.

Fontos, hogy a körülöttünk élő személyek tisztában legyenek
azzal a ténnyel, hogy MI, egy család vagyunk, és tartsák tiszteletben
a MI életformánkat.

Nekünk, mozaik anyukáknak, különösen nehéz,
mert az esetek többségében az " anya ", egy más
helyet foglal el egy gyermek szívében ....
Így tehát, fel kell készülnünk ennek a szerepnek a
nehézségeire.
Ha alapban ilyen anyáskodó típusúak, gyerek centrikusak
vagyunk ( függetlenül, hogy van-e már gyermekünk vagy sem ),
akkor, ugye ösztönösen ráérzünk hogyan viselkedjünk,
mikor mit cselekedjünk, vagy mondjunk.
Ha ez nincs meg bennünk, akkor kicsit nehezebb lesz, de ne aggódjunk
idővel rájövünk mindenre és bízhatunk a párunk segítségében is.
Természetesen nekünk kell eldönteni, hol a határ, mi az amit még
el tudunk fogadni, meg tudunk csinálni, és mi az amit már a
vér szerinti szülőre hagyunk.

Én úgy gondolom, hogy ha a gyermek szükségleteiből indulunk ki,
akkor az egy biztos dolog. Mindenképp figyeljük meg a gyermek
érzelmeit, viselkedését, szokásait, mikor, mire van szüksége,
és annak függvényében cselekedjünk.
Eleinte talán távolságtartó viselkedést fogunk tapasztalni, de nyugodjunk
meg egy idővel változni fog mindenképp a helyzet ....

Mivel ahány ilyen "család " van, annyi féle életet élnek,
ezért konkrét dolgokat nem lehet leírni.
Nekünk, mozaik anyukáknak, elég nagy feladat, ennek a szerepnek
tükrében élni.
Fontos, hogy a gyermeket jól megismerjük, hisz mindenki az anyának
akarja elmondani a problémáját, boldogságát, tőle vár segítséget,
és bizony ennek az elvárásnak megfelelni, nem könnyű.
A gyermek egy idő után ( miután már megismert minket ) ugyanúgy
ösztönösen fog viselkedni velünk szemben ....
és elfogad minket egy " másik anyaként ".

Mivel a vér szerinti anya időnként indítani fog " hadjáratokat " ellenünk,
( meg még lehet hogy egy páran, a " rokonok " közül ) ;
és ez lehet, hogy egyeseket megvisel, de ha higgadtan reagálunk rá,
és nem vesszük a szívünkre, akkor megkíméljük magunkat a fölösleges
idegeskedésektől.
Ha mi, mozaikanyukák, nem reagálunk a hadjáratokra,
hanem csakis a gyermek egészséges fejlődésére koncentrálunk,
akkor előbb vagy utóbb abba maradnak a hadjáratok.
Nekünk kell bizonyítani azt, hogy csakis a jó szándék vezérel bennünket
a gyermeknevelésben, és igyekszünk boldog perceket adni a gyermeknek,
aki amúgy sem tehet a sorsáról.

Mint már azt írtam, ez a szerepkör nem könnyű feladat, de ha követünk
egy stratégiát, amiknek vannak konkrét határvonalai, akkor már nem
is annyira nehéz ilyen családban élni.
CSAKIS A POZITÍV GONDOLKODÁSON, AZ ŐSZINTESÉGEN,
ÉS A BIZALMON MÚLIK MINDEN.