A nevelőszülővé válás

Ez is egy olyan folyamat, amire nehéz konkrét meghatározást adni,
mert mindenkinél mások a körülmények.
Nem mindegy, hogy hány éves a gyermek, milyen viszonyban áll az
szüleivel. Hogyan, milyen körülmények között ment el az anyja,
és ez milyen hatással van a gyermekre. Milyen szerepet töltenek be
a gyermeknél a közeli rokonok (nagyszülők, keresztszülők, nagybácsik,
nagynénik, stb.) tehát tud -e beszélni az érzelmeiről, problémáiról nekik,
találkozik-e velük viszonylag rendszeresen, mennyire részesei az életüknek.
Vagy miután az anya elment, mindent az apa csinál egyedül,
és esetleg néha kér segítséget valamelyik rokontól.
Aztán az sem mindegy, hogy egyedüli a gyermek vagy vannak-e testvérei.

Miután ezekről a dolgokról kaptunk felvilágosítást, már valamelyest
könnyebb hogy, hogyan viszonyuljunk a gyermekhez.
Minden gyermeknek fontos a mindennapi életében,
hogy legyen egy olyan személy, aki a női szerepet mutatja neki.
Illetve, ebben az esettben mi, aki aztán a későbbiekben
a nevelő anyjuk leszünk a gyermeknek.
Ha pici a gyermek akkor talán könnyebb ezt a szerepet betölteni,
ha pedig nagyobb a gyermek, akkor próbáljunk vele olyan viszonyt
kialakítani amilyet ő szeretne. Lehet hogy a nagyobb gyermeknek
több idő szükséges, hogy magában érzelmileg elrendezze a dolgokat,
és elfogadja a helyzetet amiben élnie kell.
De ha segítünk neki, /figyelembe véve az ő közeledési tempóját felénk/,
akkor biztos, hogy valamelyest a lelkivilága kevésbé lesz sérült.
Kell, hogy érezze a gyermek, mi segíteni szeretnénk neki,
és megbízhat bennünk.

A lényeg, hogy mindig a párunkkal együtt működve neveljük a gyermeket, és tartsuk tiszteletben a gyermek érzelmeit. Igyekezzünk a lehető legtöbbet beszélgetni egymással, odafigyelni egymásra, hisz csak így lehet elérni, hogy egy boldog mozaik család legyünk.