Gyermeknevelés mindennapjai

Lehet, hogy egyes embereknek természetesnek tűnik ez a feladat,
de vannak akiknek komoly problémát okoz.
Ha a saját, vér szerinti gyermekünk neveléséről van szó, akkor
elvileg könnyebb a helyzet, mert tudjuk kinek a génjeit örökölhette
a gyermek. De ha nem a vér szerinti gyermek neveléséről van szó
akkor bizony már egy kicsit nehezebb a helyzet.

Segítségképp talán azt tudom javasolni, hogy gondoljunk bele
milyen nagy erőfeszítést igényel egy óvónőnek vagy egy tanárnak,
hogy a különböző nevelésű gyerekeket egyformán nevelje, tanítsa.
Minden gyermeket egy tematika szerint, ugyanarra,
legyen szó akár az illemről, a kötelesség tudatról, becsületességről,
szófogadásról, és még sorolhatnám mindazt a rengeteg dolgot,
ami egy óvónőnek vagy egy tanárnak a feladata.
Tiszteletben kell tartania az otthonról hozott szokásokat, de ennek ellenére
minden gyermeknek meg kell tanítani az általános alapszabályokat,
hogy be tudjon majd illeszkedni a felnőtt társadalomba.
A másik ami segítséget adhat, ha vissza emlékszünk arra,
hogy minket hogyan neveltek, mit volt szabad tenni és mit nem.

Elsősorban persze, beszéljük meg a párunkkal, mi az elképzelése, hogyan
gondolja a gyereknevelés elméletét, beszéljen a kialakult szokásaikról ha már
vannak ilyenek, akár a családot illetően akár a gyermeket illetően;
és mondjuk el mi is, hogy hogyan gondoljuk a gyereknevelését.
Mi az amit a párunk továbbra is szeretne csinálni a közös életünkben
és mi az amit ránk bíz.
A döntésünket persze tartsuk mindig szemelőt, sose feledjük el
miben állapodtunk meg, és ha a gyermek esetleg olyan kérdéseket tesz fel,
amiről mi tudjuk hogy nem a mi hatáskörünk válaszolni
- akár milyen okból kifolyólag - akkor nyugodtan
mondjuk meg a gyermeknek, hogy : " Kérdezd meg az apától . "

Tanuljuk meg, hogy nem kell minden kérdésükre teljesen őszintén válaszolni,
pláne ha annyira váratlan témájú kérdést tesznek fel, amiről esetleg még
mi magunk sem tudjuk az igazi választ ...
Vannak és lesznek olyan kérdések amikre a vér szerinti szülőnek kell válaszolni,
hisz ő tudja, ismeri igazából a gyermekét , és ha a jövőt egy megbeszélt
elképzelés szerint szeretné élni együtt a család, - vagyis igyekezni arra,
hogy függetlenül a kialakult helyzettől, a gyermek lelkivilága, igazság érzete,
érzelmeinek kialakulása befolyásolás mentes legyen -, akkor ragaszkodni kell
a megbeszéltekhez és mindig be kell tartani.

Egy biztos, ha mi, a felnőttek egy hullámhosszon vagyunk és sosem feledjük
el hogy mi a célunk - egy boldog mozaik családként élni - akkor biztos,
hogy könnyebben vesszük az elénk tárulkozó akadályokat, mint például
a gyermeknevelés.
A másik ami nagyon fontos, hogy a gyermek másolva tanul, és ha mitőlünk
azt látja, hogy egyformán viselkedünk vele szemben, megegyezik a nevelésünk,
tiszteletben tartjuk amit a másik felnőtt mond a gyereknek, akkor a gyerek is
könnyebben fogja elfogadni a felnőttek "tanításait,kéréseit" és nem fog a kis
fejecskéjében megfordulni, hogy hogyan játssza ki a szülőket.
Pl: ha gyermek szereti az édességet és ha tehetné amennyit lát addig enné,
és az egyik szülővel otthon van, tőle kér egy kis édességet és kap is annyit
amennyi a korának megfelelő, de persze ő többet szeretne
és amikor a másik szülő hazaér, tőle is kér - úgy hogy ne hallja a másik .
Ilyenkor a diplomatikusság elvét kell követni, vagyis ezt kell mondani:
" Megkérdezem az apát milyen édesség van itthon, és mennyit ehetsz,
mert én most jöttem haza és nem tudom hogy mennyit ettél. "
Ezek után, függetlenül attól, ehet-e vagy sem, a lényeg, hogy a gyerek
megtanulja, hogy: NEM lehet kijátszani a szüleit SOHA SEM !!!

Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha határozottak, kitartóak, összetartóak
vagyunk a párunkkal,és így jó példát mutatunk a gyermeknek,
megelőzve, elkerülve a későbbiekben esetlegesen felmerülő gondokat.