Gyermek - szülő kapcsolat

Függetlenül attól, hogy a családi légkör megromlott, és a
szülők szétköltöznek, elválnak, a gyermek mindkét szülője iránt
nagy szeretett érez. Előfordulhat, hogy esetleg az egyik szülőjét
valamiért jobban kedveli, mint a másikat.
Van ahol nagy az eltérés a két szülő jelleme, viselkedése között;
ilyenkor a gyermek ahhoz fog jobban húzni, akinek a viselkedése
közelebb áll az ő elképzeléséhez, amit ő kedvesebbnek érez.
Ha a szülőnek sikerül egy olyan új partnert találnia, aki ugyanúgy
gondolkodik a gyermeknevelés területén mint ő, akkor egyértelmű,
hogy a gyermek ennél a szülőnél és új partnerénél
fogja magát jobban érezni.

Számolni kell sajnos nekünk mozaik anyáknak az "ex" hadjárataira,
- ami egyrészt természetes, hisz úgy gondolja, hogy veszélyben az ő
szerepe, helye, a gyermeknél - pedig igazából a kishitűség
és a bizonytalanság ami frusztrálni fogja az "ex" -et.
Nagy önuralom kell nekünk mozaik anyáknak, hogyha a párunk gyermeke
olyat mond, vagy kérdezz tőlünk, ami nem tartozik ő rá,
hogy NE háborodjunk fel, és NE válaszoljunk a gyermeknek indulatból.
Ilyenkor mondjuk azt, hogy : " Nem tudom ... "
vagy hogy: " Erről kérdezd meg az apát ...."
Tanuljuk meg, kedves mozaik anyák, hogy nem kell mindig
bele bonyolódnunk ilyen szituációkba....
Hagyjuk ezeket a párunkra, oldja meg ő ...
Ő tudja, hogy mit és mennyit és hogyan szeretne elmondani a gyermeknek,
válaszolva a feltett kérdéseire.
Így elkerülhetünk sok kellemetlen helyzetet, mi mozaik anyák.
Még ha tudnánk is a gyermek kérdéseire a válaszokat, NE tegyük.
Soha ne mondjunk véleményt a gyermeknek a másik vér szerinti szülőjéről,
mert az nekünk lesz kellemetlen a későbbiekben. Igyekezzünk inkább CSAK
magunkból kiindulni, és magunkról beszélni a gyermeknek. Nem kell senkit
sem jelzőkkel illetni, mert az a gyermekben rossz érzést fog kelteni, még ha
már neki is meg van a saját véleménye az őt körülvevő nevelő szülőkről.

Tartsuk tiszteletben a gyermek érzelmeit a szülei iránt, és meglátják, hogy ez a hozzá állás, bőségesen meg fog térülni.... Lehet hogy hosszabb időnek kell eltelnie - ennek különböző okai lehetnek - de higgyék el, hogy jó érzés lesz nekünk, mozaik anyáknak, amikor a párunk gyermeke egyszer csak megnyílik előttünk és elmondja az igazat amit érez, irántunk....
és mi mindent köszön nekünk, amivel boldoggá tettük őt...
Amikor látjuk, hogy a gyermeknek problémája van, akkor ajánljuk fel a segítségünket, és igyekezzünk korának megfelelően megbeszélni a problémáját, és megoldani akár az apával közösen. Ha azt látja és tapasztalj, hogy nincs egyedül ebben az időszakban és számíthat mind a vér szerinti szülőjére és mind a nevelő szülőjére, akkor már bátrabb lesz, és a következő problémájánál kérni fogja, hogy segítsünk neki megoldani azt.
Így elkerülhetjük, hogy esetleg rossz irányba vegye az életét, későbbiekben. Rengeteg kellemtelenségtől kímélhetjük meg magunkat, mert mivel bizalma lesz a gyermeknek irántunk, így nekünk fog szólni ha valami gondja akad, és nem mástól fog segítséget,tanácsot kérni, aki esetleg nem biztos , hogy az ő problémáját esetleg jól meg fogja tudni oldani.
És ez az, amit minden szülő el szeretne érni a gyermekénél.

Gyermeknevelés mindennapjai

Lehet, hogy egyes embereknek természetesnek tűnik ez a feladat,
de vannak akiknek komoly problémát okoz.
Ha a saját, vér szerinti gyermekünk neveléséről van szó, akkor
elvileg könnyebb a helyzet, mert tudjuk kinek a génjeit örökölhette
a gyermek. De ha nem a vér szerinti gyermek neveléséről van szó
akkor bizony már egy kicsit nehezebb a helyzet.

Segítségképp talán azt tudom javasolni, hogy gondoljunk bele
milyen nagy erőfeszítést igényel egy óvónőnek vagy egy tanárnak,
hogy a különböző nevelésű gyerekeket egyformán nevelje, tanítsa.
Minden gyermeket egy tematika szerint, ugyanarra,
legyen szó akár az illemről, a kötelesség tudatról, becsületességről,
szófogadásról, és még sorolhatnám mindazt a rengeteg dolgot,
ami egy óvónőnek vagy egy tanárnak a feladata.
Tiszteletben kell tartania az otthonról hozott szokásokat, de ennek ellenére
minden gyermeknek meg kell tanítani az általános alapszabályokat,
hogy be tudjon majd illeszkedni a felnőtt társadalomba.
A másik ami segítséget adhat, ha vissza emlékszünk arra,
hogy minket hogyan neveltek, mit volt szabad tenni és mit nem.

Elsősorban persze, beszéljük meg a párunkkal, mi az elképzelése, hogyan
gondolja a gyereknevelés elméletét, beszéljen a kialakult szokásaikról ha már
vannak ilyenek, akár a családot illetően akár a gyermeket illetően;
és mondjuk el mi is, hogy hogyan gondoljuk a gyereknevelését.
Mi az amit a párunk továbbra is szeretne csinálni a közös életünkben
és mi az amit ránk bíz.
A döntésünket persze tartsuk mindig szemelőt, sose feledjük el
miben állapodtunk meg, és ha a gyermek esetleg olyan kérdéseket tesz fel,
amiről mi tudjuk hogy nem a mi hatáskörünk válaszolni
- akár milyen okból kifolyólag - akkor nyugodtan
mondjuk meg a gyermeknek, hogy : " Kérdezd meg az apától . "

Tanuljuk meg, hogy nem kell minden kérdésükre teljesen őszintén válaszolni,
pláne ha annyira váratlan témájú kérdést tesznek fel, amiről esetleg még
mi magunk sem tudjuk az igazi választ ...
Vannak és lesznek olyan kérdések amikre a vér szerinti szülőnek kell válaszolni,
hisz ő tudja, ismeri igazából a gyermekét , és ha a jövőt egy megbeszélt
elképzelés szerint szeretné élni együtt a család, - vagyis igyekezni arra,
hogy függetlenül a kialakult helyzettől, a gyermek lelkivilága, igazság érzete,
érzelmeinek kialakulása befolyásolás mentes legyen -, akkor ragaszkodni kell
a megbeszéltekhez és mindig be kell tartani.

Egy biztos, ha mi, a felnőttek egy hullámhosszon vagyunk és sosem feledjük
el hogy mi a célunk - egy boldog mozaik családként élni - akkor biztos,
hogy könnyebben vesszük az elénk tárulkozó akadályokat, mint például
a gyermeknevelés.
A másik ami nagyon fontos, hogy a gyermek másolva tanul, és ha mitőlünk
azt látja, hogy egyformán viselkedünk vele szemben, megegyezik a nevelésünk,
tiszteletben tartjuk amit a másik felnőtt mond a gyereknek, akkor a gyerek is
könnyebben fogja elfogadni a felnőttek "tanításait,kéréseit" és nem fog a kis
fejecskéjében megfordulni, hogy hogyan játssza ki a szülőket.
Pl: ha gyermek szereti az édességet és ha tehetné amennyit lát addig enné,
és az egyik szülővel otthon van, tőle kér egy kis édességet és kap is annyit
amennyi a korának megfelelő, de persze ő többet szeretne
és amikor a másik szülő hazaér, tőle is kér - úgy hogy ne hallja a másik .
Ilyenkor a diplomatikusság elvét kell követni, vagyis ezt kell mondani:
" Megkérdezem az apát milyen édesség van itthon, és mennyit ehetsz,
mert én most jöttem haza és nem tudom hogy mennyit ettél. "
Ezek után, függetlenül attól, ehet-e vagy sem, a lényeg, hogy a gyerek
megtanulja, hogy: NEM lehet kijátszani a szüleit SOHA SEM !!!

Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha határozottak, kitartóak, összetartóak
vagyunk a párunkkal,és így jó példát mutatunk a gyermeknek,
megelőzve, elkerülve a későbbiekben esetlegesen felmerülő gondokat.