Gyermek - szülő kapcsolat

Függetlenül attól, hogy a családi légkör megromlott, és a
szülők szétköltöznek, elválnak, a gyermek mindkét szülője iránt
nagy szeretett érez. Előfordulhat, hogy esetleg az egyik szülőjét
valamiért jobban kedveli, mint a másikat.
Van ahol nagy az eltérés a két szülő jelleme, viselkedése között;
ilyenkor a gyermek ahhoz fog jobban húzni, akinek a viselkedése
közelebb áll az ő elképzeléséhez, amit ő kedvesebbnek érez.
Ha a szülőnek sikerül egy olyan új partnert találnia, aki ugyanúgy
gondolkodik a gyermeknevelés területén mint ő, akkor egyértelmű,
hogy a gyermek ennél a szülőnél és új partnerénél
fogja magát jobban érezni.

Számolni kell sajnos nekünk mozaik anyáknak az "ex" hadjárataira,
- ami egyrészt természetes, hisz úgy gondolja, hogy veszélyben az ő
szerepe, helye, a gyermeknél - pedig igazából a kishitűség
és a bizonytalanság ami frusztrálni fogja az "ex" -et.
Nagy önuralom kell nekünk mozaik anyáknak, hogyha a párunk gyermeke
olyat mond, vagy kérdezz tőlünk, ami nem tartozik ő rá,
hogy NE háborodjunk fel, és NE válaszoljunk a gyermeknek indulatból.
Ilyenkor mondjuk azt, hogy : " Nem tudom ... "
vagy hogy: " Erről kérdezd meg az apát ...."
Tanuljuk meg, kedves mozaik anyák, hogy nem kell mindig
bele bonyolódnunk ilyen szituációkba....
Hagyjuk ezeket a párunkra, oldja meg ő ...
Ő tudja, hogy mit és mennyit és hogyan szeretne elmondani a gyermeknek,
válaszolva a feltett kérdéseire.
Így elkerülhetünk sok kellemetlen helyzetet, mi mozaik anyák.
Még ha tudnánk is a gyermek kérdéseire a válaszokat, NE tegyük.
Soha ne mondjunk véleményt a gyermeknek a másik vér szerinti szülőjéről,
mert az nekünk lesz kellemetlen a későbbiekben. Igyekezzünk inkább CSAK
magunkból kiindulni, és magunkról beszélni a gyermeknek. Nem kell senkit
sem jelzőkkel illetni, mert az a gyermekben rossz érzést fog kelteni, még ha
már neki is meg van a saját véleménye az őt körülvevő nevelő szülőkről.

Tartsuk tiszteletben a gyermek érzelmeit a szülei iránt, és meglátják, hogy ez a hozzá állás, bőségesen meg fog térülni.... Lehet hogy hosszabb időnek kell eltelnie - ennek különböző okai lehetnek - de higgyék el, hogy jó érzés lesz nekünk, mozaik anyáknak, amikor a párunk gyermeke egyszer csak megnyílik előttünk és elmondja az igazat amit érez, irántunk....
és mi mindent köszön nekünk, amivel boldoggá tettük őt...
Amikor látjuk, hogy a gyermeknek problémája van, akkor ajánljuk fel a segítségünket, és igyekezzünk korának megfelelően megbeszélni a problémáját, és megoldani akár az apával közösen. Ha azt látja és tapasztalj, hogy nincs egyedül ebben az időszakban és számíthat mind a vér szerinti szülőjére és mind a nevelő szülőjére, akkor már bátrabb lesz, és a következő problémájánál kérni fogja, hogy segítsünk neki megoldani azt.
Így elkerülhetjük, hogy esetleg rossz irányba vegye az életét, későbbiekben. Rengeteg kellemtelenségtől kímélhetjük meg magunkat, mert mivel bizalma lesz a gyermeknek irántunk, így nekünk fog szólni ha valami gondja akad, és nem mástól fog segítséget,tanácsot kérni, aki esetleg nem biztos , hogy az ő problémáját esetleg jól meg fogja tudni oldani.
És ez az, amit minden szülő el szeretne érni a gyermekénél.